Sarga istenek, sarga emberek

Az 1928-tol 1931-ig Belso-Mongoliaban es Eszak-Mandzsuriaban eltoltott harom ev kozul egynek, a masodiknak a tortenetet beszelem el ebben az utleirasban, azet az evet, amelyet Belso-Mongolia lamakolostoraiban toltottem el. Nem vadaszkalandok utan vagytam, s nem is egzotikus elmenyek vonzottak erre az utra, hanem szigoruan tudomanyos problemak. Egyetlen szolgaval utaztam Mongoliaban, valosaggal vandoroltam, kolostorrol kolostorra, mindenutt egyutt eltem a kolostorok nepevel. Olyasvalamit lattam, amit nagy expediciok nem lathatnak: zavartalan, mindennapi eletuket. Tanuja voltam bajuknak, oromuknek, s lattam a szurke hetkoznapok egyhangusaga mogott egy vallas pusztulasat es egy valamikor fektelen, eros nep sorvadasat. Errol fogok beszelni. Mielott azonban belekezdenek utazasom elbeszelesebe, roviden be kell szamolnom az elso Kelet-Azsiaban toltott esztendo megdobbento elmenyeirol, mert e nelkul erthetetlen volna sok minden. Azt akarom elmondani, amit lattam es hallottam, nagyitas es lekicsinyites nelkul.