La Fontaine összes meséi

Jean de La Fontaine a Napkirály, Racine, Moliere, Boileau századának, a fényes 17. századnak (élet)művésze. Gazdag életművéből - hiszen írt színdarabokat, elégiákat, verses novellákat és elbeszéléseket - meséit tarthatjuk, méltán, fő művének. Állatmeséinek anyagát, tartalmát, korának alkotói szokásai, esztétikai nézetei szerint, jórészt Aiszóposzból, Phaedrusból és a Kelet gazdag mesekincstárából merítette. Meséinek népszerűségét mégis leginkább az adja, hogy nyersanyagát páratlan frissességgel, élénk színekkel és találó vonásokkal közvetítette korabeli hallgatóságának. A gyakran párbeszédes formában megírt fabulák állatszereplői általában saját természetüknek megfelelően viselkednek, ám ezek rendre megfeleltethetőek emberi tulajdonságoknak, viselkedésmódoknak is, a művek az emberi gyarlóságokat, a korabeli társadalom erkölcseit bírálják. La Fontaine fabulái az emberi viszonyokat ábrázolják, a társadalom kérdéseiben, sőt az aktuálpolitikai eseményekben foglalnak állást - látszólag - burkoltan, ám az utalásokat és a tanulságokba kódolt véleményt nem olyan nehéz meghallanunk. A fabulák 12 könyvben jelentek meg, az első hatot 1668-ban az ifjú trónörökösnek ajánlotta, a kor irodalmának egyik alapvető vonása, a tanító szándék már az előszóban kifejezést kapott: "És mind hozzánk, nekünk szól s úgy beszél minden állat, / hogy szavuk minden ember tanulságára válhat." Ezekben a könyvekben találhatók olyan jól ismert mesék mint A tücsök és a hangya, A holló és a róka, A két öszvér vagy A városi meg a mezei patkány. A második hat könyvet Madame de Montespan-nak, XIV. Lajos hivatalos kegyencnőjének címezte a szerző "lelkes hálája" jeleként, s ezek a mesék már kevésbé a gyermekeknek, sokkal inkább a felnőtt olvasóknak szólnak. Ezekben az állatok világa mellett több az elvontabb, általánosabb fogalmakkal, allegorikus alakokkal működtetett mese, mint például A halál és a haldokló, A nők és a titok, Egy bolond és egy bölcs, ahogy ez már a címeikből is kitűnik. Jelen hasonmás kiadás e 12 könyv beosztását követi; a Vikár Béla, Kozma Andor és Zempléni Árpád fordítótrió munkájaként megjelentetett kötet 1926-ban először adja közre magyar nyelven La Fontaine összes meséit. A kötetet Haranghy Jenő illusztrációi teszik még teljesebbé, aki érzékletes, nem egyszer humort sem nélkülöző rajzokkal kelti életre La Fontaine példázatos, szemléltető, ugyanakkor elegánsan könnyed stílusban, megbocsájtó, távolságtartó mosollyal ábrázolt példázatos történeteinek, alakjainak emberi, állati természetét.